Korábban feltettük azt a kérdést, hogy
Mely állami vagy önkormányzati szervek járnak el az illegális hulladéklerakás ügyeiben?
A válasz az alábbi volt:
Amikor a Hgt. azt mondja, hogy
30. § (3) A környezetvédelmi hatóság az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi
a) a hulladék tulajdonosát,
b) az ingatlan tulajdonosát, abban az esetben, ha a hulladék tulajdonosának személye nem állapítható meg,
ha az (1)-(2) bekezdésben foglalt kötelezettséget önként nem teljesítik.
ott az eljáró hatóság a jegyző, a fővárosban a kerületi jegyzők, a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről szóló 241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet szerint.
Amikor viszont a Hgt. azt mondja, hogy
30. § (3) A környezetvédelmi hatóság az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi
[…]
c) közterületen elhagyott hulladék esetében a települési önkormányzatot,
ha az (1)-(2) bekezdésben foglalt kötelezettséget önként nem teljesítik.
ott az eljáró hatóság a regionális alapon szervezett Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség.
Végül amikor a Hgt. azt mondja, hogy
49. § (2) A hulladékgazdálkodási bírságot a környezetvédelmi hatóság szabja ki.
ott is két eset fordulhat elő.
A jegyző szabja ki a bírságot akkor, ha
a) az ingatlantulajdonos a települési hulladék gyűjtésére és átadására vonatkozó kötelezettségét megszegi, vagy
b) a települési hulladék kezelésére szervezett hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételét mellőzve jogellenes hulladék-elhelyezése történik, vagy
c) a települési hulladékot közterületen, illetve más ingatlanán hagyták el,
Minden más esetben a regionális alapon szervezett Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség jár el.
Ezek alapján érdemes közelebbről megnézni, hogy a jegyzők feladat- és hatásköre milyen módon alkalmas az illegális hulladéklerakás kezelésére. Indokolt ez a közelebbi vizsgálat egyrészt azért, mert a jegyzők döntő helyzetben vannak ennek a problémának a kezelésében, másrészt mert a lakosság – a polgármesteri hivatalok apparátusán keresztül – a legközvetlenebb napi kapcsolatban a helyi közigazgatással áll, aminek viszont a jegyző a vezetője.
A jegyző feladatköre
Az önkormányzat környezetvédelmi feladatai körében a jegyző – főváros esetében a főjegyző – kétféle feladatot lát el:
- egyrészt az önkormányzati feladatok esetében előkészítő és végrehajtó szerepe van, anélkül, hogy e téren olyan hatáskörrel rendelkezne, amely a jogalanyok jogaira és kötelezettségeire hatással lenne;
- másrészt a közigazgatás legalsóbb fokú szerve, és mint ilyen, a kormányzati igazgatás helyi képviselője, azon területeken, amelyeket törvény vagy kormányrendelet közvetlenül hatáskörébe utal.
Hulladékgazdálkodási hatáskörök
A hulladékgazdálkodással kapcsolatos közigazgatási hatósági ügyekben az elsőfokú hatósági hatáskört általában a környezetvédelmi felügyelőségek gyakorolják. A települési önkormányzat jegyzője hatósági hatáskört a települési hulladékkezelés kapcsán három esetben kapott: egyfelől a hulladékkezelési közszolgáltatási díjhátralék behajtása tekintetében, másfelől az elhagyott hulladékok elszállítására és ártalmatlanítására kötelezés tekintetében, végül a jegyző ellenőrzi a szelektív hulladékgyűjtést is.
A jegyző hulladékgazdálkodási hatáskörei
A jegyzőknek adott feladat- és hatáskörök közül témánk szempontjából a legfontosabb az alábbi:
- az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi a hulladék tulajdonosát, az ingatlan tulajdonosát, abban az esetben, ha a hulladék tulajdonosának személye nem állapítható meg, illetve közterületen elhagyott hulladék esetében a települési önkormányzatot, ha azok a kötelezettséget önként nem teljesítik
A jegyző hulladékgazdálkodási hatáskörei a kormányrendeletben
Az irányadó és már említett kormányrendeletek számos hatáskört adnak a jegyzőnek, amik közül elhagyott hulladék tekintetében az alábbiak bírnak fontossággal:
241/2001. Korm. r. a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről
1. § g) rendszeresen ellenőrzi a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok és hatósági előírások megtartását.
Ez a pont az általános, közigazgatási jellegű ellenőrzési jog gyakorlásának kérdésein kívül nem vet fel problémákat, talán csak néhány olyan kérdés van, amit érdemes megismételni.
Kérdés:
Mit jelent a rendszeres ellenőrzés?
Az ellenőrzés rendszeressége önmagában nem jelent gyakori ellenőrzést, tehát egyfajta rendszert képvisel akár az évente egyszeri vizsgálat is. A rendszeresség legjobb biztosítéka az ellenőrzési terv, amit a hatóság elkészít, és aminek alapján tematikusan (közterületi tisztaság, elhagyott hulladék), területileg (külterület, belterület) vagy jogalanyok szerint (magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek) végzi az ellenőrzéseket. A rendszeres ellenőrzést tanácsos úgy végezni, hogy közte megfelelő idő maradjon az esetleges rendkívüli ellenőrzések foganatosítására is, anélkül, hogy a rendszeresség a másik oldalon sérülne.
241/2001. Korm. r. a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről
2. § (1) Az 1. §-ban meghatározott feladatokon kívül a jegyző
a) az elhagyott hulladék elszállításával és ártalmatlanításával kapcsolatban a Hgt. 30. § (3) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltak szerint eljár;
Kérdés:
Csak az elszállítással és az ártalmatlanítással kapcsolatban jár el a jegyző?
A pont megfogalmazása alapján úgy tűnik, mintha az elhagyott hulladék eltávolítását a központi környezetvédelmi hatóság rendelné el, az elszállítást és az ártalmatlanítást azonban már a jegyző felügyelné. Ez csupán a kormányrendelet félrevezető fogalmazásából fakad, ugyanis a jogi helyzet egyértelmű: a kötelezést is a jegyző bocsátja ki.
Kérdés:
A jegyző jár el azokban az ügyekben is, ahol érintett, tehát a saját önkormányzata közterületén elkövetett illegális hulladéklerakás alapján is?
Alapkérdés, hogy hogyan érvényesül a Közigazgatási eljárási törvény 42. § (5) bekezdésének az a szabálya, hogy „A jegyző mint hatóság nem vehet részt annak a hatósági ügynek az elintézésében, amelyben az őt foglalkoztató önkormányzat, a foglalkoztató önkormányzat társulása vagy az egyéb munkáltatói jogokat gyakorló polgármester ellenérdekű ügyfél, illetve a határozattal az önkormányzat, a társulás vagy a polgármester jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal”.
A jogszabályok alapesetben akként fogalmaznak, hogy eleve megkerüljék a problémát. Egyrészt az önkormányzatnak alapvető, jogszabályból – tehát nem a hatóság felszólításából, kötelezéséből – fakadó kötelezettsége a közterületen elhagyott hulladék eltávolítása. A környezetvédelmi felügyelőség csak akkor jár el, ha ennek a kötelezettségének az önkormányzat önként nem tesz eleget. Magyarul a rendszerben eleve kizárt, hogy egy jegyző a saját önkormányzatát legyen kénytelen kötelezni azért, mert az a közterületen elhagyott hulladékot nem távolíttatta el önként. Erre nincs hatásköre, ebben a helyzetben el sem járhat, itt a környezetvédelmi felügyelőség léphet csak fel.
Bonyolultabb az a helyzet, amikor az elhagyott hulladék tulajdonosa az önkormányzat, vagy az ingatlan, ahol az ismeretlen eredetű hulladékot elhagyták, önkormányzati tulajdon. Tegyük hozzá, mindkét feltételezett esetben az ingatlan nem közterület. Ezekben az esetekben a hatáskört a jegyző gyakorolja – csakhogy nem gyakorolhatja az a jegyző, aki az önkormányzat közigazgatási területén működik. Ekkor a jegyző eljárására nézve egyértelmű szabályok érvényesülnek: a kizárási okot haladéktalanul jeleznie kell a regionális Államigazgatási Hivatal vezetőjének, aki helyette egy azonos hatáskörű másik jegyzőt jelöl ki az eljárás lefolytatására.
Kérdés:
Mit tekintünk elhagyott hulladéknak?
A meghatározás hiánya nem véletlen a Hgt.-ben; egyszerűen nem lehet általános megfogalmazást adni, sem a hulladék helye, sem a hulladék mennyisége, sem tartózkodási ideje figyelembe vételével, de még ezek kombinációjával sem. Itt csak az egyes esetekben az egyedi körülmények alapján történő döntéshozás az egyetlen járható út, de ez nem idegen a jegyzők hatáskörétől, hiszen ha jobban belegondolunk, a gyámügyi igazgatásban is példának okáért sok olyan tényező akad, amelyeket nem határoznak meg jogszabályban, de amelyeket figyelembe kell venni egy kiskorú gyermek ügyében. Itt tehát csak nagy vonalakban adhatunk támpontokat arra, hogy mit tekintsünk ilyennek:
hulladék: itt természetszerűleg a Hgt. 3. § a) pontjának definíciója érvényesül, itt külön meghatározást adni felesleges is lenne; annyit kell csak megjegyeznünk, hogy szinte kizárt műszakilag a folyékony hulladékkal kapcsolatban az elhagyás, mivel ha befogadóba engedik, ott vízszennyezésként kell értékelni, ha közcsatornába, ott a közcsatorna jogosulatlan igénybe vételeként, ha pedig talajra, ott a beszivárgás miatt a felszín alatti vízre vonatkozó jogszabályok vonatkoznak rá is – talán az egyetlen esetet egy vízzáró felületen, például betonteknőben történő illegális folyékonyhulladék-elhelyezés jelentheti, ahol további környezeti károsodás nem következik be, és ahol „csak” a hulladék elhagyása minősül jogellenes tevékenységnek
mennyiség: nem tekinthetünk egy eldobott csikket elhagyott hulladéknak, azonban minden méretmeghatározás veszélyes, hiszen tudjuk például a környezeti hatásvizsgálat gyakorlatából: a jogszerű jogkikerülésnek nagy gyakorlata van hazánkban; ajánlható esetleg egy viszonyítási mérték bevezetése, például a településen alkalmazott háztartási hulladékgyűjtő űrméretének megfelelő egyszeri mennyiségű hulladékot tekintsük a Hgt. és a vonatkozó kormányrendelet adott pontjai hatálya alá esőnek
minőség: mind a települési, mind a veszélyes hulladék ide sorolható, bár a veszélyes hulladékkal kapcsolatban sokkal fontosabb környezeti érdekek sérülhetnek, mégis a jogszabályok egyként kezelik az eltérő hulladékfajtákat és nem állapítanak meg a veszélyes hulladékra kizárólagos hatáskört a környezetvédelmi felügyelőségek számára; érdekes, hogy míg az elszállításra és ártalmatlanításra kötelezés a jegyző hatásköre veszélyes hulladékok esetében is, a bírságolás már a környezetvédelmi felügyelőség feladata a veszélyes hulladékok jogellenes elhelyezése alapján
időtartam: egy meghatározott ideig az ingatlanon vagy a közterületen elhelyezett anyagmennyiség még nem feltétlenül elhagyott hulladék, az idő tehát fontos tényező az „elhagyott” jelleg meghatározásakor; javasoljuk a helytől függően egy hét és egy hónap közti időintervallum alkalmazását, lásd a következő pontot
hely: nem mindegy, hogy egy hulladék a település műemléki főterén vagy külterületi ipari telephelyén található-e meg; így például az említett mennyiségű hulladéknak a főtéren való lerakása után már egy nappal indokolt lenne a fellépés, azonban a realitásokat ismerve egy hét után már kétségtelenül intézkedést kell kezdeményezni, mivel ekkor már vitathatatlan a hulladék elhagyott jellege; ugyanez a probléma egy üres telephelyen nagyobb türelmi időt is megengedhet, itt tehát egy hónap után érdemes csak a jegyzői intézkedés; minden egyéb esetben e végletek közti köztes időtartam figyelembe vétele indokolt
őrzöttség: felmerülhet a kérdés, hogy egy lakott, őrzött, használt ingatlanon fellelhető hulladék elhagyott-e vagy sem – álláspontunk szerint az elhagyott jelleghez szorosan hozzátartozik az emberi figyelem hiánya, azaz az, hogy a keletkező vagy az ingatlanra került hulladék sorsáról senki nem tud, az egyfelől szennyezheti a környezetet, másfelől a köztisztaságra nézve veszélyt jelent; az olyan ingatlanon található hulladék, amelyen folyamatosan laknak vagy amit folyamatosan használnak, legyen akár hosszú idő óta kezeletlen és elszállítatlan is a hulladék, nem elhagyott; itt az ingatlantulajdonost más jogcímen, a Hgt. 20. §-a alapján kell kötelezni a jogkövetésre, illetve amiatt, hogy megsértette a hulladékfelhalmozás tilalmát (Hgt. 5. § (7) bekezdés „Tilos a hulladékot elhagyni, - a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon - felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni.”)
megjelenés: még egy jellemzője van a hulladéknak, az ugyanis lehet tárolóedényben vagy szabadon, illetve valamilyen köztes formában, zacskózottan, stb.; önmagában a hulladék tárolóedény vagy –zacskó nélküli tárolása még nem jelenti az elhagyott jelleg meglétét, mivel egy lakott ingatlanon nagydarabos hulladék udvaron tárolása, bármennyire is sérti a szépérzéket, még nem a hulladék elhagyása; és fordítva, egy erdőben szemeteskukában elhagyott hulladék akkor is elhagyott, ha annak megjelenése megfelel a gyűjtési előírásoknak – kell tehát emellett még néhány tényező konjunktív fennforgása
Példák:
A közfelfogás szerint ilyennek minősül minden, illegálisan lerakott hulladék, amelyet köz- vagy magánterületre kihelyeztek, leraktak. Ezek a magatartások azonban feltételezik a szándékosságot, hiszen a kihelyezés, illetve a lerakás gondatlan magatartásként nehezen elképzelhető. Az elkövetési magatartást ezért ennél tágabban szükséges megadni, hiszen a gondatlanul elhagyott, ottfelejtett hulladék is e körbe tartozik. Elhagyott hulladéknak, tehát a jegyző (vagy a környezetvédelmi felügyelőség) hivatkozott hatáskörét kiváltó helyzetnek tekinthetjük az alábbiakat például:
- más ingatlanára kihelyezett nagyméretű háztartási berendezés-hulladék 0,5 m3-t meghaladó mennyiségben, tárolóedény nélkül, 1 hónap után
- nem kiemelt közterületen árokban elhelyezett, ház bontásából származó építési törmelék 2 hét után
- műemléképület vagy fontos középület elé kihelyezett vegyes háztartási hulladék zacskózva 1 standard szemétgyűjtőnyi mennyiségben 1 hét után
Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a példák tipikusak, és az élet számos atipikust produkál. Ilyen lehet például egy normális esetben hónapokig magára hagyott üdülőtelek, ahová a településről valaki rendszeresen hulladékot szállít, és a telektulajdonosnak csak a nyár kezdetén jut tudomására, hogy a telkén mi zajlik. Itt az őrzöttség hiánya teljesen természetes, akár több hónapig is, de mégis, egy hónap után a tulajdonos érdekében is érdemes eljárni, hiszen egyfelől ekkor a hulladék már elhagyottnak tekinthető, másfelől megakadályozzuk a további halmozódást. Útmutatónk nem alkalmas tehát minden esetre, de egyfajta kezdeti tájékozódási pontként jól szolgálhat.
A másik legfontosabb ilyen jogszabály a hulladékgazdálkodási bírság-rendelet, amely az alábbiakat mondja ki:
271/2001. Korm. r. a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról
2. § (1) A bírság kiszabására az e § (2) bekezdésében foglalt kivételekkel az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség, illetve az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség jogosult.
(2) A bírság kiszabására a települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) jogosult, amennyiben
a) az ingatlantulajdonos a települési hulladék gyűjtésére és átadására vonatkozó kötelezettségét megszegi, vagy
Kérdés:
Milyen kötelezettségek megszegését szankcionálhatja a jegyző?
Ezek a kötelezettségek a gyűjtési és átadási kötelezettség, azaz a Hgt. szerint a hulladék rendezett összeszedése (3. § m) pont), és annak az elszállításra való átadása, azaz praktikusan a magánterület tisztántartása és a hulladék elkülönített edényben való tartása egészen addig, amíg a közterületre kihelyezett edényből a begyűjtésre jogosult közszolgáltató azt el nem szállítja. Tipikus megszegése lehet ennek a kötelezettségnek a hulladék ingatlanon való felhalmozása, melyet a Hgt. 5. § (7) bekezdése tilt, és a hulladékbegyűjtésre jogosult közszolgáltatóval való együttműködés megtagadása, amely gyakran együtt jár a díjfizetési kötelezettség megtagadásával, arra az indokra alapozva, miszerint az illetőnek egyáltalán nem keletkezik hulladéka vagy saját maga gondoskodik a hulladék ártalmatlanításáról. Mivel ez utóbbi többnyire a válogatás nélküli égetést jelenti, rosszabb esetben nyílt téren, avagy a hulladék elhagyását közterületen, mindenképpen indokoltnak tartjuk a szigorú szankcionálást, hiszen itt még a forrásánál ragadható meg egy olyan, később már nehezebben kezelhető probléma, mint például a közterületek tisztántartása.
271/2001. Korm. r. a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról
2. § (2) A bírság kiszabására a települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) jogosult, amennyiben
b) a települési hulladék kezelésére szervezett hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételét mellőzve jogellenes hulladék-elhelyezése történik, vagy
Kérdés:
Milyen keretek között gyakorolható ez a jegyzői hatáskör?
A tipikus helyzet szerint egy hulladéktermelő, aki egyébként köteles igénybe venni a fent nevezett hulladékkezelési közszolgáltatást, ezt nem teszi meg, ehelyett jogellenesen hulladékot helyez el akár magánterületen, akár közterületen. Ez a magatartás, illetve egyéb magatartások több vonatkozásban csak részben esnek ennek a rendelkezésnek a hatálya alá:
alanyi oldal: itt csak olyan valaki követhet el jogellenes cselekményt, aki egyébként köteles igénybe venni a közszolgáltatást – nem követheti tehát el maga a közszolgáltató, még akkor sem, ha jogellenesen például közterületen helyezi el a begyűjtött hulladékot, illetve nem követheti el az a gazdálkodó szervezet, aki jogszerűen nem veszi igénybe a közszolgáltatást
tárgyi oldal: mivel a közszolgáltatás is a települési hulladék kezelésére szerveződik, természetesen ezt a jogellenes cselekményt is csak az követi el, aki a települési hulladékot helyezi el jogellenesen; ez persze nem jelenti azt, hogy a veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése ne lenne szankcionálható, sőt, mint az közismert, külön büntetőjogi tényállása is van a cselekménynek – azonban arra a jegyző bírságolási hatásköre már nem terjed ki
területi oldal: itt nincs megkötés, akárcsak az elhagyott hulladék esetében, itt is elkövethető ez a cselekmény más magánterületén, de közterületen is, de ha a saját ingatlanon elhelyezett hulladék mennyisége ezt indokolja, akár saját tulajdonú területen is elkövethető a hivatkozott cselekmény
Kérdés:
Milyen nehézségei vannak ezen rendelkezés alkalmazásának?
Mivel abban az esetben, ha a cselekményre nem tettenérés keretében derül fény, rögvest az elhagyott hulladékra vonatkozó szabályok lépnek életbe, ahol szintén a jegyzőnek van hatásköre. A fő problémát a bizonyítás nehézsége okozza, amelynek megkönnyítése végett érdemes a lakosság aktív részvételét előmozdítani, ezáltal is erősítve a hulladékgazdálkodásban a jogérvényesítést.
271/2001. Korm. r. a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról
2. § (2) A bírság kiszabására a települési önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) jogosult, amennyiben
c) a települési hulladékot közterületen, illetve más ingatlanán hagyták el, vagy
Kérdés:
Hogyan viszonyul ez a hatásköre a jegyzőnek az előzőekhez?
Logikusan fel kellett jogosítani a jegyzőt arra, hogy amennyiben a közszolgáltatás kikerülésével történt jogellenes elhelyezés révén elhagyott hulladék alakult ki, ott is eljárhasson, és ne szűnjön meg intézkedési jogosultsága csak azért, mert nem tettenérés révén szerzett tudomást egy cselekményről. Az elhagyott hulladékról szóló résznél már hivatkozottak itt is természetesen érvényesek, azonban nem könnyítik meg a bizonyítást, ami az elhagyott hulladékoknál kulcskérdés. Ahogyan korábban már utaltunk rá és itt kifejtjük, a jegyző hatásköre az elhagyott hulladékok eltávolítására és ártalmatlanítására minden fajta hulladékra kiterjed, bírságolni azonban csak települési hulladék elhagyása miatt tud, a veszélyes hulladékok már a környezetvédelmi felügyelőség hatásköre alá tartoznak.