Az erdőtelki „nagytakarításon" a falu apraja-nagyja megmozdult: iskolásoktól nyugdíjasokaig közel 100 önkéntes szedte a szemetet. A mások szemetét.
Erdőtelek Község Önkormányzata a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által „Az illegális hulladéklerakók felszámolásának feladatai" címmel meghirdetett, 2008. évi pályázati felhívására beadott Nem bántja a szemét? című pályázata 776 964 Ft vissza nem térítendő támogatást nyert.
Ennek köszönhetően az idei szemétszedési akciónkat november 8-án, szombaton ebből a forrásból tudtuk finanszírozni. Ez azonban csupán az egyik - igaz, nem elhanyagolható - eleme volt annak, hogy a „nagytakarítás" végül sikerrel zárult.
Ami igazán nagyszerűvé tette ezt a napot, az az volt, hogy megmozdult a falu apraja nagyja, és ez nem csupán egy elcsépelt szólás, hanem a valóság, hiszen a tíz helyszínen az iskolás gyermektől a nyugdíjasokig 94 ember áldozta fel szabadidejét, és munkájával járult hozzá, hogy az illegális szemétd
ombok ne csúfítsák tovább a község arculatát.
Reggel fél kilenckor a megelőző hetek szervezőmunkájának köszönhetően egy rövid megbeszélés során kiosztásra kerültek a sittes zsákok, munkavédelmi kesztyűk, és a szerszámok a helyszínek „felügyelőinek". A legproblémásabb helyekre elindult a rakodógép a teherautókkal, valamint kihelyezésre kerültek a konténerek, és kilenckor megkezdődött a munka. Szinte az összes civil szervezet képviseltette magát több-kevesebb emberrel, ahogy az idejük engedte. Az iskolás gyerekek a falu belső részeit, a nagyobbak a „civilek" vezetésével, azok szervezésében, illetve a lakosság a többi helyszín valamelyikén tevékenykedett. Gyorsan teltek a zsákok, a konténerek, és hamarosan fordulni kellett a teherautóknak is a jászteleki szeméttelepre. A munka közben meleg teával tartották a lelket az önkéntesekben. Elképesztő dolgokat találtak a szemétkupacokban, csakúgy, mint tavaly. Háztartási hulladék, zöldhulladék, építési törmelék, ezek mind-mind a hivatalos elnevezések, de aki megtapasztalta a színes, szagos valóságot, az egészen másképpen nevezte az ott talált dolgokat. Volt, ami már felismerhetetlenné vált, de ami még nem, azt jobb lett volna nem felismerni. Délután különböző időpontokban ért véget a munka, attól függően, hogy az adott helyen mennyi lomot találtak. Több teherutónyi, és több konténer hulladék, sok-sok tonna szemét, amitől ezen a napon megszabadult Erdőtelek, köszönhetően a majd száz ember összefogásának, akik minden tiszteletet megérdemelnek, hiszen azoknak a piszkát takarították el, akik az emberi létezés egy alacsonyabb szintjén tengődve maguk alá rondítanak.
Legyen ez a nap figyelmeztetés nekik: vannak olyanok nem kevesen, akik nem akarnak szemétdombon élni, mert felelősen gondolkodnak a környezetről, és tudják, hogy „a Földet nem apáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön". Ma a szemét tűnt el. Holnap és azután pedig reménykedjünk benne, hogy fogyatkozni fognak a szemetelők. Majd eltűnnek. Oda ahová valók.
