Az illegális hulladéklerakás ma Magyarországon az egyik legszembetűnőbb környezeti probléma. Bár környezetvédelmi fontosságát tekintve talán nem tartozik a legelsők közé, az általa okozott többrétű sérelmek miatt feltétlenül kiemelt kezelést igényel. A vadlerakók ugyanis kárt okoznak a környezetnek (a környezeti elemek szennyezése révén), a természetnek (az esetlegesen elpusztított természeti értékek okán), a mezőgazdaságnak (a tönkretett termőhelyek miatt), a tájnak (az elcsúfított erdők, mezők révén), a hulladékgazdálkodásnak (a szervezett hulladékkezelésből kimaradó hulladék miatt kialakuló bevételkiesés révén), az idegenforgalomnak (az ország presztízsét rontó látványon keresztül), a közhangulatnak (a reménytelennek látszó takarítási akciók miatt), és még sorolhatnánk.
A jognak eszközt kell adnia az élet problémáinak kezelésére. Alkalmas a jog ennek a környezeti problémának a megszüntetésére, az okok vagy legalább a jelenségek visszaszorítására? A kérdést az alábbi oldalakon próbáljuk meg megadni az alábbi öt fő kérdés köré csoportosítva:
- Mi számít illegális hulladéklerakásnak?
- Milyen jogi minősítése van az illegális hulladéklerakásnak?
- Milyen jogkövetkezményei vannak az illegális hulladéklerakásnak?
- Mely állami vagy önkormányzati szervek járnak el az illegális hulladéklerakás ügyeiben?
- Hogyan foglalnak állást ebben a kérdésben egyéb szervek?
Nézzük most egyenként a válaszokat!
Mi számít illegális hulladéklerakásnak?
A hulladékgazdálkodás legalapvetőbb jogszabálya a Hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény, röviden a Hgt. A kérdés – és az összes többi kérdés – megválaszolásához ennek a törvénynek, pontosabban a vonatkozó rendelkezéseinek az ismeretére van szükség.
Elsődlegesen is alapvető fontossága van a fogalmaknak, a fogalmi tisztázásnak. És ha már itt tartunk, a magyar jog által használt fogalom arra a jelenségre, amelyről a jelen anyag szól, az elhagyott hulladék.
Az elhagyott hulladék tehát alapvetően hulladék kell, hogy legyen, nem minősül elhagyott hulladéknak tehát az a dolog, ami legyen bár alkalmatlan vagy nem megfelelő helyen, de nem felel meg a hulladék definíciójának.
A Hgt. szerint a hulladék bármely olyan tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.
Ne bocsátkozzunk most annak részletes taglalásába, hogy ez a fogalom mennyire nem felel meg a valós élet követelményeinek és mennyi továbbgyűrűző értelmezési probléma forrása; maradjuk annál, hogy tehát a hulladék elhagyásának egyik fontos követelménye, hogy azt hulladékra nézve kövessék el.
Vajon nem eleve hulladék az, amitől a birtokosa megválik? Vajon nem eleve biztos, hogy az elhagyott dolgok hulladékok és a birtokos jogellenesen cselekedett, amikor azokat nem hulladékkezelőnek adta át? Alapesetben igen, mégis fontos felkészülnünk arra, hogy a jogi minősítés bonyolultabb lehet, mint amit a látszat sugall. Amikor egy elhagyott dolgot találunk, ha annak besorolása kétségeket ébreszthet, további igazolást kell arra nézve keresni, hogy ténylegesen megvalósult a hulladék elhagyása.
Megpróbálva egy feltételezett helyzettel illusztrálni az említett esetet: ha valaki például egy éppen felhasználni nem szándékozott, de a jövőben még használható építőanyagot a telkéről kivisz, majd azt közterületen felhalmozza, esetleg azért, mert a telken zajló építkezés miatt szüksége van helyre, ám a felhalmozott anyagra a jövőben is igényt tart, akkor legfeljebb a közterület jogtalan használatáért visel felelősséget, hiszen az anyag, amit ott tárolt, nem hulladék. Ugyanez a helyzet azonban nem kérdéses, hogy hulladék elhagyásának minősül akkor, ha olyan anyagra nézve követik el, amit a jövőben az illető nem kíván felhasználni, és a közterületi elhelyezés nem a tárolás, hanem a végleges elhelyezés szándékával történik. Ilyen lehet, ha pl. az említett személy az építőanyagok csomagolását helyezi el közterületen.
Már említettük korábban is, hogy az ilyen jellegű tevékenység jogellenes. Ez szintén a Hgt.-ből fakad, ami kimondja:
5. § (7) Tilos a hulladékot elhagyni, - a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon - felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni.
Mi akkor a jogszerű magatartás? Kizárólag a szervezett (és tegyük hozzá, engedélyezett) hulladék-begyűjtési és -kezelési rendszerek igénybe vétele. Ahogy a Hgt. fogalmaz:
12. § (1) A felhasználó köteles a szervezett hulladékbegyűjtést - ideértve a szelektív hulladék-begyűjtési rendszereket is - igénybe venni.
Ennél ha lehet, még egyértelműbb és részletezőbb a Hgt. később, amikor kimondja:
13. § (1) A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni.
(2) A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét a kötelezett
a) jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy
b) az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti.
Röviden: a keletkező hulladékot át kell adni feljogosított kezelőnek, és annak költségeit meg kell fizetni.
Milyen jogi minősítése van az illegális hulladéklerakásnak?
A kérdés megválaszolása látszólag egyszerű, azonban ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, egy kicsit távolabbról kell indulnunk.
A jog úgynevezett jogágakra oszlik, melyek mind-mind sajátos alrendszereket képeznek a jogon belül. Ahhoz, hogy egy jogterület elérje a jogág minősítés szintjét, rendelkeznie kell sajátos elvekkel, intézményekkel, stb. A két legismertebb jogág a polgári jog és a büntetőjog, de jogág még pl. az alkotmányjog, a közigazgatási jog vagy a munkajog. A környezetvédelmi jog határeset, inkább jogterületnek nevezhetnénk, ami több jogág elveit, intézményeit alkalmazza, amellett, hogy sajátokat is létrehozott és működtet.
Egy cselekmény több jogág szerint is minősülhet, és a jogágak felelősségi rendszerei egymástól elkülönítetten léteznek és funkcionálnak, bizonyos átfedésekkel. Erre mondja azt a Környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény, röviden a Ktv., hogy
101. § (1) A környezethasználó az e törvényben meghatározott és más jogszabályokban szabályozott módon büntetőjogi, szabálysértési jogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért.
Ez a négy legfontosabb jogág tehát, amik szerint egy illegális hulladéklerakás minősülhet. Vizsgáljuk most meg részletesen a közigazgatási jogi felelősséget.
A Hgt. szerint:
30. § (1) Az ingatlanon elhagyott hulladék kezelési kötelezettsége a hulladék tulajdonosát, ha annak személye nem állapítható meg - ellenkező bizonyításig - az ingatlan tulajdonosát terheli.
(2) A települési önkormányzat, közigazgatási területén a közterületen elhagyott hulladék elszállításáról és hasznosításáról, illetve ártalmatlanításáról a közszolgáltatás keretein belül - a 31. §-nak megfelelően - gondoskodik.
Milyen gyakorlati következmények fakadnak a törvény szövegéből?
- Elsődlegesen az kell, hogy a felelősséget viselje, akié a hulladék.
- Mivel ez az esetek nagy többségében elhagyott hulladék esetében nem állapítható meg, a felelősséget az érintett ingatlan tulajdonosa viseli.
- Ha az elhagyásra közterületen kerül sor, akkor – gyakorlatilag az ingatlantulajdonos felelősségének egyik aleseteként – az önkormányzat köteles viselni a felelősséget.
Mivel a legtöbb esetben a hulladékot elhagyó személye nem állapítható meg, az ingatlantulajdonos felelőssége mint mögöttes felelősség érvényesül – nem mindig igazságosan, tegyük hozzá…
Milyen jogkövetkezményei vannak az illegális hulladéklerakásnak?
A Hgt. kétféle jogkövetkezményt alkalmaz: az egyiknek az a célja, hogy helyreállítsa a jogszerű állapotot, a másiknak az, hogy elrettentsen a további jogsértéstől.
Az elsőre példa a Hgt. 30. § (3) bekezdés:
A környezetvédelmi hatóság az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi
a) a hulladék tulajdonosát,
b) az ingatlan tulajdonosát, abban az esetben, ha a hulladék tulajdonosának személye nem állapítható meg,
c) közterületen elhagyott hulladék esetében a települési önkormányzatot,
ha az (1)-(2) bekezdésben foglalt kötelezettséget önként nem teljesítik.
A másodikra példa a Hgt. 49. § (1) bekezdés:
Aki tevékenységével vagy mulasztásával
a) a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok vagy a reá vonatkozó hatósági határozat előírásait megsérti, illetve azokban foglalt kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tesz eleget,
[…]
c) a hulladékgazdálkodásra vonatkozó előírások megsértésével a környezetet veszélyezteti, károsítja,
hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni.
Mely állami vagy önkormányzati szervek járnak el az illegális hulladéklerakás ügyeiben?
Az említett jogszabályban számos utalás történik a környezetvédelmi hatóságra, anélkül, hogy azt pontosan meghatározná a norma. Kit értünk tehát ez alatt?
Amikor a Hgt. azt mondja, hogy
30. § (3) A környezetvédelmi hatóság az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi
a) a hulladék tulajdonosát,
b) az ingatlan tulajdonosát, abban az esetben, ha a hulladék tulajdonosának személye nem állapítható meg,
ha az (1)-(2) bekezdésben foglalt kötelezettséget önként nem teljesítik.
ott az eljáró hatóság a jegyző, a fővárosban a kerületi jegyzők, a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről szóló 241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet szerint.
Amikor viszont a Hgt. azt mondja, hogy
(3) A környezetvédelmi hatóság az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására kötelezi
c) közterületen elhagyott hulladék esetében a települési önkormányzatot,
ha az (1)-(2) bekezdésben foglalt kötelezettséget önként nem teljesítik.
ott az eljáró hatóság a regionális alapon szervezett Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség.
Végül amikor a Hgt. azt mondja, hogy
49. § (2) A hulladékgazdálkodási bírságot a környezetvédelmi hatóság szabja ki.
ott is két eset fordulhat elő.
A jegyző szabja ki a bírságot akkor, ha
a) az ingatlantulajdonos a települési hulladék gyűjtésére és átadására vonatkozó kötelezettségét megszegi, vagy
b) a települési hulladék kezelésére szervezett hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételét mellőzve jogellenes hulladék-elhelyezése történik, vagy
c) a települési hulladékot közterületen, illetve más ingatlanán hagyták el,
Minden más esetben a regionális alapon szervezett Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség jár el.
Ennek a különbségtételnek a jogalapja pedig a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet.
Hogyan foglalnak állást ebben a kérdésben egyéb szervek?
A legérdekesebb talán az, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (azaz az ombudsman) hogyan vélekedik a kérdésről. A jövő nemzedékek országgyűlési biztosától jelenleg nem érhető el állásfoglalás a kérdésben, de a téma komolyságát és sajnos makacs időtállóságát jelzi, hogy már 1999-ben az alábbi megállapításokat tette az akkori ombudsman az OBH 272/1998. számú jelentésben, az OBH 1538/1998. számú ügyhöz kapcsolódóan:
„Amennyiben az önkormányzati rendeletek a tulajdonosokat - minimáldíj nélkül - csak a ténylegesen a "kukába" rakott szemét mennyisége alapján köteleznék fizetésre, úgy nem csak igazságosabb helyzetet teremtenének a kevesebb szemetet termelőknek, de arra is ösztönözné a lakosokat, hogy a ténylegesen termelődött szemetet ne rakják a (saját) kukájukba. Ezzel megnövekedne a közterületi, illetve elhagyott területeken kialakuló illegális szemét lerakóhelyek száma, továbbá a nemfizetők is könnyedén tagadnák meg a szemétszállítási díj fizetését, mert nem bizonyítható, hogy termelt szemetet.”
Sajnos ez az indíték azóta sem változott, és az ombudsman az OBH 5874/2005. ügyben máig ható érvénnyel állapíthatta meg:
„A jogbiztonsággal, valamint az egészséges környezethez való joggal összefüggő visszásságot okoz a környezetvédelmi hatóság, ha nem szerez érvényt határozatának, intézkedési kötelezettségét elmulasztja, illetve eljárása elhúzódik. […] A biztos azt is megállapította, hogy a tárgyi ügyben nem került sor a felügyelőség részéről a környezetvédelmi normák szerinti közigazgatási jogi felelősség érvényesítésére. Feltárta azt is, hogy a jegyző a hozzá érkezett feljelentések alapján többször indított szabálysértési eljárást a gödörben jogellenesen hulladékot elhelyezőkkel szemben, bírságot azonban nem szabott ki velük szemben. Megállapította, hogy a felelősség érvényesítésére vonatkozó normák előírásai a jegyzői gyakorlatban hiányosan valósulnak meg, a jegyző részlegesen látja el a vizsgálat tárgyát képző környezetvédelmi feladatait. Kezdeményezte, hogy a felügyelőség igazgatója soron kívül intézkedjen a korábbi határozata végrehajtására, illetve, hogy kötelezéseinek szerezzen érvényt, az azokban foglaltakat hajtassa végre, továbbá, hogy a jövőben munkatársai kísérjék figyelemmel a kötelezést tartalmazó határozatok végrehajtását, szükség esetén a felelősségre vonás terhe mellett. Felkérte arra is, hogy munkatársai ügyeljenek az eljárási határidők betartására, a környezeti elemek intézményes védelmén keresztül, a környezetvédelmi közigazgatási jogintézményeket alkalmazzák. Az ombudsman felkérte a jegyzőt, hogy a jövőben lehetőség szerint alkalmazza a rendelkezésére álló jogintézményeket, így szabjon ki hulladékgazdálkodási bírságot.”
Ezen megállapításoknak pedig főként az a lényege, hogy a probléma kezeléséhez az állami szervek eljárására és a jogi felelősség következetes érvényre juttatására van szükség.